kezdődik a szétesés...

senki sem érthet meg, és senki sem érti meg de ez nekem így rossz mindig beszól és nem tudok úgy élni h ne kelljen magyarázkodnom és senkinek sincsen ilyen ember az éltében és nem értem h mért nem érti meg h nekem erre nincs szükségem és mért kiabál velem folyton és nem érti h az ő idejében más volt de ez már más világ és a többi ember mér tudja ezt felfogni, hát nem tudom már nem is hisz nekem és csodálkozik ha nem mondok el neki semmit sem hisz ő pont leszarja h h mi van velem őt nem is érdekli de még csak egy értelmes témánk sincs főleg úgy ha folyamatosan belém köt és folyamatosan veszekszik velem és nem ért meg és én ezt már nem bírom és senki sem érti h mért kell menekülnöm, na hát tessék ezek miatt kell menekülnöm mert nem szeretnék olyan fásult lenni mint ő pedig ő jóember és tudja h nem így kéne nevelnie és nem most kéne nevelnie hanem már nevelnie kellett volna és nem értem h mért nem tud meghallgatni és amikor szót szeretnék kapni akkor meg azt mondja h most nem beszélhetek és mért terrorizál engem folyamatosan én megértem h azt szeretné h más legyek de én nem szeretnék mindenben változni remélem megérti de ha még beszélni sem tudok vele semmiről sem akkor nem tudom neki ezt hogyan elmondani még akkor se ha csodát teszek pedig az igen esélytelen dolog...és nem értem h ez mért jó neki pedig én az ő élete gyümölcse vagyok és rám kéne h büszke legyen de ő mindig elégtelenkedik és neki semmi se jó főleg az a rossz amit én csinálok és nem ért meg pedig neki kéne pont engem megérteni pedig nem vagyok egyáltalán rossz ember de ő ezt érezteti velem folyamatosan és én egyszer össze fogok roppanni, ami már nagyon közel van hozzám és olyan dolgokat vár el tőlem amiket nem minden gyerektől várhatnak el és nem értem h pl.: mért nem engedi azt h előbbi vonattal megyek ,pedig elkések és én ezt tudom de ő nem fogja fel és megint én leszek a hibás ha szólok de ha a sok késésért kirúgnak akkor majd koppanni fog...és elegem van abból h nekem nincs szavam, én nem beszélhetek hozzá csak kb. vigyázva kell állnom és meg kell hallgatnom azt amit ő mondd de ezt ő nem teszi meg nekem és ez így nem fer pedig neki is meg kéne tennie...de hát nem teszi...így nem tudom h meddig bírom még, már nagyon belefáradtam az egészbe és nem akarom őt elveszíteni mert ő fontos, de én neki nem és mindig ezt mutatja ki nekem pedig én eddig azt hittem h az vagyok de hát ezek szerint nem és nem is érdekli h mi van velem csak saját maga meg más de engem meg pont leszar és nem foglalkozik velem és nem törődik velem és nem is figyel rám és nem hallgat meg és ebből elegem van de nagyon...nem bírom tovább, nem bírok így élni de nem szabad feladnom hisz ki kell tartanom csak nem tudom h hogyan is lehet ezt megoldani...